Most minden olyan, mintha az elejéről kezdődne. Mintha mindent- de mindent újból meg kellene tanulni. Mintha az elmúlt 24 év nem is létezett volna,  mintha az a sok- sok (kemény) játék nem is lett volna. Csak pislogok és keresem a váram, hogy "hová lett"??? Pedig olyan…

Immáron fél év telt el az első rosszulét óta, s az életem egy olyan szakaszában parkolok, melyet eddig elképzelni sem tudtam volna..., hogy egyaltalám lesz ilyen. Azt hittem az alapok, melyekért keményen megküzdünk azért vannak, hogy segítségünkre legyenek, hogy ott legyenek…

Azt, hogy mindenkinek meg van a maga Harca az életben már születésemtől kezdve tudom. Igazából már nyugodt is voltam, hogy akár hogy is: tulajdonképpen boldog lehetek, mert az én Harcom már véget ért. 24 éves vagyok és szinte biztos voltam abban, hogy Isten a rám eső próbatételt…